Kedves Olvasók!

Mielőtt belevágnék a következő cikkembe, szeretnék válaszolni egy, sokak által feltett kérdésre. Miszerint a történetek amiket leírok valósak e? Igen, egytől-egyig azok. Mind megtörténtek. Mint tudjuk az élet írja a legjobb forgatókönyveket... 

Az asztmás taxis!

Szép májusi késő délután volt. Nagyon kellemes kora nyári idő. Napsütés, madárcsicsergés, déli fuvallat és hallhattuk/olvashattuk a hónap mondását L.J.-tól "a langyosat az Isten kiköpi" Mi kell még?

Nos, pittyeg az app és látom van egy bejövő fuvar a X. kerületbe. Mivel éppen úton voltam, ezért csak irányt kellet váltsak és gyerünk a megadott címre. Megérkezvén Kőbánya legnagyobb lakótelepére, felhívom az utast hogy megjöttem. Kedves fiatal hang fogadja a hívásomat, és kér öt perc türelmet. Megegyeztünk. Autóval félrehúzódok, motor leállít. Nézelődök, várakozok. Mit ad Isten, pont a 10 emeletes épületek aljában elhelyezett garázsok előtt sikerült leparkolnom. Egyszer csak a tükörben látom, hogy megáll mögöttem egy taxi. Kiszáll a sofőr és odaballag hozzám. És ekkor olyan történik ami a mai napig megtelíti a szívemet mosollyal... Idézem " Jó napot kívánok. Szeretnék beállni a garázsomba és megkérném hogy álljon előrébb. Aztán visszajöhet ha akar" Ezt mondta egy Taxis.... Értitek? Egy Taxis mondta ezt! Le a kalappal. Köszönöm neked Taxis barátom az intelligenciádat. (amúgy megvan az a taxis típus, hogy 50-70 év közötti, őszes haj, fekete pantalló, makkos papucscipő, egy szemüveg a szemén, egy a feje tetején, egy meg színes madzagon lóg a nyakában?) Na ő nem ilyen volt :-) 

Hát hogy a fenébe ne! Ki tud nemet mondani egy intelligens ember taxis kérésének! Azonnal előrébb is mentem. Előrébb gurultam és figyeltem a tükörbe mi történik (mert ugye vissza akartam állni a helyre). Emberünk beszáll a taxiba indít, elindul és elkezdet ráfordulni a garázsra. Elvéti és egy hatalmas fékezéssel megáll az épület fala előtt... Nézem mi történhetett és megdöbbenve látom hogy a fickó ül a kocsiban és rángatózik. Szó szerint megijedtem! Először oda sem mertem nézni. Aztán figyelem tovább,  kinyitja az ajtót és ráborul a kormányra. Egész testében remeg és zilálva veszi a levegőt. Na mondom tuti infarktusa van az ürgének. Odasiettem mert már dőlt ki a kocsiból, és ha nem támasztom meg kizuhan és összetöri a fejét a betonon. Kérdezem, rosszul van e, de nem tud kommunikálni. Én rég izzadtam úgy mint akkor és ott. Zilál, fuldoklik, tágra nyílt szemekkel néz rám... Kérdezem, hogy rosszul van e (ezt a hülye kérdést is csak én tehettem fel)  és csak annyira volt képes a kommunikáció terén, hogy bólogatni tudott. Kérdeztem hívjak e mentőt, bólogat hogy ne. Persze az autóinkkal elálltuk a forgalmat, és közben az én utasom is megérkezett. Mondom neki hogy muszáj maradnunk, mert nincs lelkiismeretem itt hagyni az embert.

Emberünk közben picit össze szedte magát, remegő kézzel elővette a telefonját és tárcsázta a feleségét, és annyit tudott kinyögni, hogy beszéljek a feleségével. Átveszem a telefont, kicsöng és beleszól egy hang, "szia szívem" Mondom hogy én nem a szíve vagyok, bemutatkoztam neki és közöltem vele, hogy az a szíve akit keres éppen haldoklik lent a taxiban. Na ilyen gyorsan embert leérni még nem láttam. Közben egyre jobban lett a 'főszereplő'. Felesége elmondta hogy csak egy egyszerű asztma rohama volt. (milyen a súlyos?) meg is lett a pipa és emberünk bőszen elkezdte szippantgatni.

Hál' Istennek minden jól végződött! Hálálkodott nekem ott mindenki. Később az utasommal is elindultunk és ő is végig azt mondta ezt nem mindenki tette volna meg. Dehogynem. Mindenki akiben van egy kis emberség. Én még órák múlva is a hatása alatt voltam az eseményeknek.

Viszont azóta sem hagy nyugodni két kérdés: 

1. Mi van akkor ha ez a rosszullét 3 utassal a háta mögött, 70 km/h sebességnél jön rá? Meg tudott volna állni?
2. Mi van a szigorított E.Ü és egyéb más alkalmassági vizsgálatokkal, vizsgákkal?

Petrucco

DE. Ezután se előre se hátra. Beragadtunk, a kocsi nem mozdul csak kaparnak a jégen a kerekek.  Az eleje kilóg az útra és már mellettem nem fér el másik jármű. Szőnyegek a kerék alá, az utasom lökdösi hátulról én próbálom hintáztatni. Semmi. Az utasom kb. 6 háznyira lakott onnan. Kérem őt hozzon sót, homokot lapátot valamit. Mondja okey. Azóta sem láttam...  Ott maradtam egyedül és meg voltam zavarodva mint Ádám anyák napján.

Szép Napot!

Petrucco

Üdvözlök Mindenkit!

Kicsit később született meg ez a bejegyzés mint szerettem volna, de hát ember tervez Isten végez. Azaz mégse, vagy dehogyisnem, vagy... mindegy is egy biztos, ha nagyon akartam volna már le lett volna írva. Ami késik az nem múlik pontos.

Mielőtt belevágnék az aktuális bejegyzésbe, foglalkoztat egy kérdés amire nem találom a választ. Ez egy olyan jelenség amely egyre jobban terjed, szinte már-már divattá vált... Eleinte a fiatalabb korosztály művelte. Aztán átvették a középkorúak. Végül mindenki. És én érthetetlenül állok a jelenség előtt. Szóval, miért van az hogy az autóm öt személyes, van négy ajtaja és amikor be akar szállni három ember, egy oldalon, egy ajtón keresztül gyömöszölik be magukat a kocsiba a hátsó ülésre??? Rugdossák egymást, (engem is az első ülésben) taposnak az ülésen, egymás lábán, összegbajodnak a végtagjaik és sokszor olyan csoportképet alkotnak hátul mint az éppen eleső Szovjet katonák a II. világháborúban. Kérem ha valaki tud, kommentben segítsen eligazodni ebben a felgyorsult világunkban. Köszönöm. 

A quad-verseny!

Gyönyörű nyári éjszaka volt és azt hiszem csütörtök. Száraz kellemes idő, ideális az autókázáshoz. Viszem az utasomat Békásmegyerre. Jót beszélgetünk útközben az utakon szinte senki. Amikor Aquincum magasságába érünk észreveszek a távolban halványan pislákoló fényeket. Odaérvén konstatáltuk hogy egy quad. Azaz nem is egy. Nem tulajdonítottunk különösebb figyelmet az esetnek hisz mindketten láttunk már ilyen járművet. Kirakván az utasomat elindulok visszafelé a városba gondoltam majd megnézem őket. Odaérve és félrehúzódva több dolgon is megakadt a szemem.

Azon hogy quadok közlekednek egy főúton már meg sem lepődik az ember fia. Azon sem hogy versenyeznek. A bukósisak hiánya is amolyan mellékes dolognak tűnik. Viszont hogy a pilóták egyike sem volt több 14 évesnél már elgondolkodtatásra késztetett. Aki ismeri a Szentendrei út szakaszát Aquincum magasságában azt tudja, hogy ott 3 sáv van és elég jó az útburkolat is. Magyar viszonylatban meg pláne. És a skacok ott versenyeztek. Sokszor a forgalommal szemben. PÉNZÉRT! Fogadásokat kötöttek. Nem kis pályáztak. Látszott rajtuk, hogy nem először ülik meg a vasakat. Honnan tudom mindezt? Váltottam velük pár szót.

Tudom sokat változott a világ az én tinédzser koromhoz képest. Magam is eléggé fel tudtam venni a jelen kor ritmusát, mégis egyfolytában azon gondolkodtam mennyire máshogy szasszerolta el az én korosztályom az időt 14 éves kora környékén. Edzés, bicajozás, esténként narrátoros videó kazettán Rambo nézés ilyenek. Szóval más világ van most na. 

Hát röviden ennyi az a történet.

Ha nem olvastad az előző bejegyzést, azt itt megteheted: zsiraf_az_esoben

Legközelebb meg a Vámpírhívő bejegyzéssel jelentkezem.

Szép napot!

Petrucco

Kedves Olvasók! 

Igen, anno Übereztem. Szép időszak volt és szerettem csinálni. Annak ellenére hogy amolyan másodállás, hobbi volt a vállalkozásom mellett. Nem is, igazából önző módon a kapcsolatteremtésre használtam, és ezeket a kapcsolatokat elég jól tudtam használni a vállalkozásomban. Igazából mindegy is. :-) 

Ez alatt az időszak alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és megdöbbentő milyen "életpályákkal" találkoztam..

Én általában mindig éjjel és hajnalban dolgoztam - ennek nagyon prózai oka volt, mégpedig az hogy ilyenkor lehetett normálisan közlekedni a városban - és fantasztikus milyen lények kerültek ilyenkor elő és micsoda járművek közlekednek az utakon! Na az már nem semmi! És mint tudjuk a semmi az a valami, ami azáltal van hogy nincs.

Szóval ezeket a szituációkat osztom meg veletek alkalmanként. Írok az érdekes "lényekről" és magáról a melóról is. Nemrég valaki a fejemre olvasta: hogy-hogy veled mindig történik valami? Nos, mindig mindenkivel történik valami. Naponta. Csak nem veszik észre. Én megtanultam észrevenni a kis dolgokat is, hálát tudok adni, és sikernek könyvelem el ha pl. odajön hozzám valaki és felajánlja a parkolójegyét mert megvette egy órára de csak 10 percet használt el belőle. Megtanultam látni és hallani. Régen csak néztem és füleltem. Ehhez csendben kell tudni maradni, és odafigyelni a másikra. 

Most valamiért azt érzem eljött az ideje hogy kiírjam magamból a különböző sztorikat. Hogy miért? Talán a magam szórakoztatására, talán másokéra...

A zsiráf!

Este 20 órától róhattam az utcákat. Szerdai nap volt, olyan hajnali egy felé járhatott a mutató. Csipog a telefon és jelzi hogy jött egy rendelés. Elfogadtam mert elég közel (2-3 km-re) voltunk egymástól. Az utcák a megszokotthoz képest is üresebbek voltak a folyamatosan zuhogó égi áldás miatt. És egyre erősebben esett. Írja az app az utas nevét. Megyek a navigáció alapján sehol senki, amikor észreveszem hogy az egyik útkereszteződésben áll egy zsiráf(!) és a patájával integet. Óvatosan odagurultam mellé és kérdem a név alapján hogy ő e az. Bólogat. Nyitom az ajtót bekecmereg az autóba, de a farkát kicsípte mint később kiderült és a fél városon keresztül húztuk magunk után. Amúgy nagyon frankó jelmez volt. A feje tök élethű, a lábai, mindene. A fickó kissé be volt pityókázva hisz elég szaggatottan tudott kommunikálni, sőt néha annyira elvesztette a fonalat, hogy azt se tudta eljött otthonról.

Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy ő egy animátor azok között is egy vérprofi, akit egy gyerekszülinapra hívtak. Meséli, arra emlékszik hogy elkezdődött a buli olyan 10-12,  öt-hat éves gyerekkel. Aztán amikor vége lett elköszönt és elindult haza. Ekkor délután 6 óra volt. Útközben bement leöblíteni a munka fáradalmait egy erre kitalált szórakozóegységbe. A többit már tudom.. :-) 

Mindezt mesélte úgy, hogy közben 2-3 percekre elaludt, csuklott, a zsiráfjelmez rajta volt. Még a fejet sem vette le, ami akkora volta hogy a szélvédőig ért és az orrából folyamatosan csöpögött a víz. A farka meg ugye.. kint lógott és vonszoltuk magunk után. Amikor kiszállt még figyeltem kicsit hogy be tud e menni a lakásba. Látom kotorászik a zsebében - igen volt zseb a jelmezen - és előveszi a cigit mert rá akar gyújtani. És egész egyszerűen nem ment át neki, hogy ameddig a zsiráf fej rajta marad ez nem fog összejönni. 

Na én itt adtam fel és éreztem hogy a röhögéstől barna lesz a bugyim.

Ennyi.

Legközelebb a quad-versennyel jelentkezem.

Szép napot!

Petrucco