Kedves Olvasók!

Mielőtt belevágnék a következő cikkembe, szeretnék válaszolni egy, sokak által feltett kérdésre. Miszerint a történetek amiket leírok valósak e? Igen, egytől-egyig azok. Mind megtörténtek. Mint tudjuk az élet írja a legjobb forgatókönyveket... 

Az asztmás taxis!

Szép májusi késő délután volt. Nagyon kellemes kora nyári idő. Napsütés, madárcsicsergés, déli fuvallat és hallhattuk/olvashattuk a hónap mondását L.J.-tól "a langyosat az Isten kiköpi" Mi kell még?

Nos, pittyeg az app és látom van egy bejövő fuvar a X. kerületbe. Mivel éppen úton voltam, ezért csak irányt kellet váltsak és gyerünk a megadott címre. Megérkezvén Kőbánya legnagyobb lakótelepére, felhívom az utast hogy megjöttem. Kedves fiatal hang fogadja a hívásomat, és kér öt perc türelmet. Megegyeztünk. Autóval félrehúzódok, motor leállít. Nézelődök, várakozok. Mit ad Isten, pont a 10 emeletes épületek aljában elhelyezett garázsok előtt sikerült leparkolnom. Egyszer csak a tükörben látom, hogy megáll mögöttem egy taxi. Kiszáll a sofőr és odaballag hozzám. És ekkor olyan történik ami a mai napig megtelíti a szívemet mosollyal... Idézem " Jó napot kívánok. Szeretnék beállni a garázsomba és megkérném hogy álljon előrébb. Aztán visszajöhet ha akar" Ezt mondta egy Taxis.... Értitek? Egy Taxis mondta ezt! Le a kalappal. Köszönöm neked Taxis barátom az intelligenciádat. (amúgy megvan az a taxis típus, hogy 50-70 év közötti, őszes haj, fekete pantalló, makkos papucscipő, egy szemüveg a szemén, egy a feje tetején, egy meg színes madzagon lóg a nyakában?) Na ő nem ilyen volt :-) 

Hát hogy a fenébe ne! Ki tud nemet mondani egy intelligens ember taxis kérésének! Azonnal előrébb is mentem. Előrébb gurultam és figyeltem a tükörbe mi történik (mert ugye vissza akartam állni a helyre). Emberünk beszáll a taxiba indít, elindul és elkezdet ráfordulni a garázsra. Elvéti és egy hatalmas fékezéssel megáll az épület fala előtt... Nézem mi történhetett és megdöbbenve látom hogy a fickó ül a kocsiban és rángatózik. Szó szerint megijedtem! Először oda sem mertem nézni. Aztán figyelem tovább,  kinyitja az ajtót és ráborul a kormányra. Egész testében remeg és zilálva veszi a levegőt. Na mondom tuti infarktusa van az ürgének. Odasiettem mert már dőlt ki a kocsiból, és ha nem támasztom meg kizuhan és összetöri a fejét a betonon. Kérdezem, rosszul van e, de nem tud kommunikálni. Én rég izzadtam úgy mint akkor és ott. Zilál, fuldoklik, tágra nyílt szemekkel néz rám... Kérdezem, hogy rosszul van e (ezt a hülye kérdést is csak én tehettem fel)  és csak annyira volt képes a kommunikáció terén, hogy bólogatni tudott. Kérdeztem hívjak e mentőt, bólogat hogy ne. Persze az autóinkkal elálltuk a forgalmat, és közben az én utasom is megérkezett. Mondom neki hogy muszáj maradnunk, mert nincs lelkiismeretem itt hagyni az embert.

Emberünk közben picit össze szedte magát, remegő kézzel elővette a telefonját és tárcsázta a feleségét, és annyit tudott kinyögni, hogy beszéljek a feleségével. Átveszem a telefont, kicsöng és beleszól egy hang, "szia szívem" Mondom hogy én nem a szíve vagyok, bemutatkoztam neki és közöltem vele, hogy az a szíve akit keres éppen haldoklik lent a taxiban. Na ilyen gyorsan embert leérni még nem láttam. Közben egyre jobban lett a 'főszereplő'. Felesége elmondta hogy csak egy egyszerű asztma rohama volt. (milyen a súlyos?) meg is lett a pipa és emberünk bőszen elkezdte szippantgatni.

Hál' Istennek minden jól végződött! Hálálkodott nekem ott mindenki. Később az utasommal is elindultunk és ő is végig azt mondta ezt nem mindenki tette volna meg. Dehogynem. Mindenki akiben van egy kis emberség. Én még órák múlva is a hatása alatt voltam az eseményeknek.

Viszont azóta sem hagy nyugodni két kérdés: 

1. Mi van akkor ha ez a rosszullét 3 utassal a háta mögött, 70 km/h sebességnél jön rá? Meg tudott volna állni?
2. Mi van a szigorított E.Ü és egyéb más alkalmassági vizsgálatokkal, vizsgákkal?

Petrucco